A csillagaszat.hu hírportálon megjelent cikk szerint az aszteroida 1,93 millió kilométerre közelíti meg Földet. A kis égitestet 1994. augusztus 9-én Robert H. McNaught fedezte fel a Siding Spring Obszervatóriumban (Coonabarabran, Ausztrália). Az égitest nem mutatott üstökösaktivitásra utaló jeleket (kóma, csóva), így a kisbolygók közé sorolták, és a (4782) 1994 PC1 jelölést kapta.
Az aszteroidát 1974-ben készült archív felvételeken is megtalálták, illetve később 1997 januárban is megfigyelték a kaliforniai Goldstone-ban működő rádióteleszkóppal radar üzemmódban, így ezek a megfigyelések is segítettek az égitest pályájának lehető legpontosabb meghatározásában.
A NASA bolygókutató központjának (JPL) pályaadatai szerint az 1994 PC1 kisbolygó ellipszis alakú pályán kering a Nap körül. Az aszteroida 572,19 nap (1,56 év) alatt kerüli meg a Napot. Pályasíkja 33,4 fokos szöget zár be a Föld pályájának síkjával. Ezek alapján a (7482) 1994 PC1 egy Apollo-típusú földközeli kisbolygó.
A JPL adatai alapján a kisbolygó az utóbbi száz évben 1933. január 17-én közelítette meg legjobban bolygónkat, akkor mintegy 810 ezer kilométerre járt tőlünk. Most 2022. január 18-án 22 óra 51 perckor lesz ismét földközelségben, 1,93 millió kilométerre bolygónktól. A két égitest egymástól igen nagy távolságban, mintegy ötszörös Föld-Hold távolságra lesz egymástól, így szóba sem kerülhet az összeütközés lehetősége - olvasható a cikkben.
A NASA a földközeli kisbolygó átmérőjét 1,052 kilométerre becsülte, a földi megfigyelésekből pedig 1,30 kilométer átmérőjűnek becsülték. Ezek alapján az 1994 PC1 a közepes méretű földközeli kisbolygók közé tartozik, mérete a legmagasabb felhőkarcolóknál is nagyobb.
A cikk szerint színképe alapján az 1994 PC1 egy S-típusú kőzet alapú kisbolygó, vagyis egy "űrszikla".
A kisbolygó legnagyobb fényessége kedden este mintegy 10 magnitúdó lesz, vagyis kisebb amatőrcsillagászati távcsövekkel, illetve nagyobb binokulárokkal is megfigyelhető. Azonban a látóhatár közelében a földi légköri fényelnyelés megnehezíti a halvány kis égitest megfigyelését.
A NASA besorolása szerint a Földre potenciálisan veszélyt jelentő kisbolygók (Potentially Hazardous Asteroids, PHA) azok a legalább 140 méter átmérőjű égitestek, amelyek pályája 7,5 millió kilométernél (0,05 CSE-nél) közelebb húzódik a Földéhez, ami egyben a két égitest veszélyesen közeli találkozását is lehetővé teszi. Mivel az 1994 PC1 7,5 millió kilométernél is jobban megközelítheti bolygónkat, ezért a PHA-k közé sorolták.
Jelenleg összesen 2223 potenciálisan veszélyes aszteroidát tartanak számon, ami a becslések szerint az összes földközeli kisbolygónak mintegy 8 százaléka. Az 1 kilométernél nagyobb PHA-k száma 160. Az Apollo típusú aszteroidák teszik ki a PHA-k legnépesebb csoportját. Ma nem ismernek olyan konkrét kis égitestet, amely valamikor ütközne bolygónkkal, de, mint írják, a PHA-kat azonosítani kell, és mozgásukat nyomon kell követni.
